Siegfried. Fekete idill

Harry Mulisch, a világhírű kortárs holland író szarkasztikus, szórakoztató regényében mesterien ötvöződik a történetfilozófiai eszmefuttatás és a hálószobapletyka. Új regényének hőse Rudolf Herter, az ünnepelt holland író, akinek bécsi látogatásakor érdekes ötlete támad: a képzelet segítségével szeretne tükröt tartani Hitler elé, hogy a világ végre megismerhesse a diktátor valódi arcát. Mikor egy idős osztrák házaspár különös ajánlattal jelentkezik nála, kiderül, hogy a valóság túlszárnyalja a képzeletet. Falkék ugyanis elmesélik, hogy a háború alatt Hitler obersalzbergi nyaralójában szolgáltak, és tudomásuk van róla, hogy Hitlernek szeretőjétől, Eva Brauntól fia született - Siegfried. Mivel a külvilág se Braunról, se a gyerekről nem tudhatott, Falkéknak kellett eljátszaniuk a kisfiú szüleinek a szerepét, míg 1944-ben Falk azt az érthetetlen parancsot nem kapta Hitlertől, hogy ölje meg Siegfriedet.
Herter úgy érzi, egyszeriben megértette, ki volt Hitler: a diktátort szerinte nem pszichológiai, hanem filozófiai és teológiai szempontú vizsgálat során érthetjük csak meg, s eszerint Hitler nem más, mint Heidegger "ijesztő, megsemmisítő Semmi"-jének a megszemélyesítője.
Szállodai szobájában erről elmélkedik, míg magával nem ragadja "valami iszonyú". Herter, mintha átlépne egyféle metafizikus határt, a halálba vezető álomban tudja meg, amit az olvasó a következő fejezetben, Eva Braun fiktív naplójában olvashat: Siegfried csalás áldozata lett, s Hitler azért vette feleségül Evát, hogy jóvátegye ezt a gyilkosságot.