Siflis András nevét nem leljük a kortárs magyar képzőművészet fő sodrásában a naprakész, sűrűn kiállító alkotók között -, de szülőföldjének szakmai történelme sem igazán jegyzi munkásságát. Kivéve természetesen a Délvidéki magyar képzőművészeti lexikont, amelyben az áll, hogy Aranyművesként dolgozott, 1985 óta foglalkozik kizárólag festészettel. A vajdasági művészeti periodikában hiába is kutatunk valamikori jelenlétének emlékezetesebb nyomai után, néhány jelzésszerű publikáción kívül egy 1988-as Új Symposion-beli megjelenést leszámítva mérvadó szócikk nem található róla. Alakja inkább a nemzedéki legendákban él, valamint azoknak a kortársaknak a jóvoltából, akik hírét vitték a nagyvilágban. Származásának helye azonban esetében nem igazán sorsdöntő, hiszen az a sajátosan összetett kulturális és nyelvi közeg, ahová családi eredete köti, nem játszik döntő szerepet szellemi tájékozódásában, nincs benne jelentős súllyal a művészetének irányadó tartalmi tengelyében. Vagy ha úgy