SÜKETEK FÖLDJE

Egy alacsony, kövér ember, akivel már korábban találkoztam a nemzetközi repülőtéren, fehér leomló ruhában lobogott el mellettem. Piros sapkát viselt, két toll volt beletűzve, és számos piros korall gyöngysor ékesítette a csuklóját és vastag nyakát. A jobb kezében egy nagy, bőrból készült legyezőt és egy sétapálcát, a balban egy jókora aktatáskát szorongatott. Nyilvánvaló volt, hogy saját súlya és a rangot jelképező tárgyak erősen akadályozták a futásban. Az a keze, amelyik az aktatáskát vitte, megemelte repdeső hosszú ruháját is, hogy el ne botoljék benne, a másik kéz pedig, amely a sétapálcát és a bőrlegyezőt vitte, elkeseredetten próbálta megakadályozni a tollakkal ékes kalapot, hogy pajkosan tovaröppenjen a szél szárnyán. Miközben ezt a mulatságos jelenetet szemléltem, eltöprengtem, vajon mi történhetett a honfitársaimmal. Először a küzdelem a beszállókártyákért, majd az őrült vágta, hogy helyet szerezzenek a repülőn. Egy reptéri tisztviselő a vállamra veregetett.- Ez a maga gépe -