Szárnyak, vérerek, gyökerek - Novellába hajló versprózák

Malárburk már nem fiatal szerző, a kései pályakezdőkhöz sorolhatjuk. Írásaival – más néven, más műfajokban – jelen volt a sajtóban, de szépprózában ez első komolyabb megmutatkozása. Ráadásul álnéven, inkognitóban. Csodás, mágikus elemekkel átszőtt műveiben általában kevés szereplővel találkozunk, akik nagyon magányosak és látszólag jelentéktelen dolgok történések mögé, rejti az író azokat a súlyos emberi zavarokat, alapvető aszimmetriákat, amelyek végül az egyetemes emberi lét örök és megoldhatatlan ontológiai problémájává sűrűsödnek. Mondatai súlyosak és tömörek, mintha szorosan illeszkedő betontömböket raknánk egymás mellé, egy téridőn kívüli helyen. Ez a kötete az első, de intenzív, metaforákkal telített szövegei alapján kijelenthetjük: a titokzatos Malárburknak helye van a kortárs, magyar irodalomban.