Szecesszió jellemzők

A 19. század végén és a 20. század elején a szecessziós mozgalom élénk szellemisége megújulást hozott Európa és az Egyesült Államok művészeti és kulturális életébe. Számtalan néven, más-más értelmezésben jelent meg szerte Európában: Ausztriában mint Sezessionsstil, Németországban mint Jugendstil, Hollandiában mint Nieuwe Kunst, Spanyolországban mint Modernismo, Angliában és Skóciában mint Modern Style, Franciaországban és Belgiumban mint Art Nouveau, Olaszországban mint Liberty vagy Stile floreale vált ismertté. Ez a nemzetközileg elterjedt stílusdivat a festményektől és grafikáktól a reklámplakátokig minden területen beszivárgott a művészi alkotásokba; kifejezési módja azonban az építészetben, a belsőépítészetben és a díszítőművészetekben jelent meg a legátütőbben. Az akadémizmus, az eklekticizmus és az ipari sorozatgyártás ellen lépett fel. A szecesszió olyan nagy mesterei számára, mint Van de Velde, Tiffany, Klimt, Horta, Beardsley, Guimard vagy Mackintosh, a virágok, a növények és a női formák elegánsan, lendületesen hullámzó alakjai és vonalai adtak ihletet, és a természet ezen formáit jelenítették meg a művészetükben. De az ipari formatervezés kereteit is tágították; a vas, az üveg és a cement alkalmazásával teremtették meg az épületek, a díszítőelemeik és berendezési tárgyaik organikus összhangját. A szecesszió újító szellemét terjesztették a képeslapok, a kiállítótermek és a konferenciák helyszínei. A drezdai, a müncheni és a bécsi kézműves műhelyek is hasonlóan nagy szerepet játszottak abban, hogy megszilárduljanak a modern formatervezés alapjai.