Szerenád, dobra, cintányérra és más ütőhangszerekre

Ennek a regénynek azért groteszk már a címe is, mert a szerző sajnálja a régi szép idők divatjamúlt történéseit, azokat, amelyek csordultig töltötték az embereket életszeretettel. Hol vannak már azok az idők? Bizonyára mélyen elásva bennünk vannak. A felszínre bukkanó történések így állhatnak össze mindannyiunkat érintő regénnyé. Így lett a sokfelé ágazó, vidámat cikkanó vagy komor színekkel bugyborékoló, tiltott területeken is tébláboló szövegekből a könyv tudatosan vállalt pecsétjének megfelelő alcíme szerint is Külső könyv, amely az elődeinktől örökölt szókimondás, nyíltság, egyenesség és leplezetlenség szabályait kívánja különféle korszakok tiltásai ellenére követni, az olvasmányosságra éhes olvasó igényeit sem mellőzve.
Ez a fajta sajátos szerkezetű regény a felgyorsult élet követelményeinek is eleget tesz, amikor az olvasót saját belső könyvének megfogalmazására biztatja.
A kötet különdíjas az Irodalmi Jelen regénypályázatán.