SZIDDHÁRTA - (ÚJ!) jellemzők

amp;quot;Homályos és torz az akarat pillantása. Csak amikor nem kívánunk semmit, csak amikor tekintetünk tiszta szemlélődésbe kezd, akkor tárul fel előttünk a dolgok lelke, a szépség. Ha szemügyre veszek egy erdőt, amelyet meg akarok vásárolni [...], akkor nem az erdőt látom, hanem csak az akaratomhoz, terveimhez, gondjaimhoz és pénztárcámhoz mérem... Ha azonban nem akarok tőle semmit, ha amp;quot;önfeledten bepillantok zöld mélységébe, erdővé, természetté és növényzetté válik, és megnyílik szépsége [...] Mert a szemlélődés nem kutatás vagy kritika, semmi más, csak szeretet. Lelkünk legmagasabb és legkívánatosabb állapota: a vágyakozástól megszabadult szeretet. amp;quot; Ezzel a szeretettel szemléli a megvilágosodott Sziddhárta a világot, amikor a történet végén Govinda, Sziddhárta árnyéka és barátja harmadszor visszatér hozzá, hogy amint homlokon csókolja a megvilágosodottat, maga is megtapasztalja a mindent átfogó, nagy egységet, amelyben a mulandó, örökösen áramló létezést az örök lét fogja át és tartja öss