Szilágyi Györggyel az óriáskerék tetején jellemzők

"Szilágyi Gyurival (akit Makinak becéztünk) egy osztályba jártam a Kölcsey gimnáziumban. A harmadikig. Mert akkor együtt buktunk meg több tárgyból és együtt kényszerültünk távozni a jó nevű tanintézményből. Ha szorosabb barátság nem is maradt közöttünk, érdeklődéssel figyeltük egymás életét, írói pályafutását.
Ami Szilágyi életét illeti -mint ez a könyvéből is kiderül-, tulajdonképpen az volt a balszerencséje, hogy nem 40-50 évvel előbb született, hiszen akkor, abban a bizonyos "békebeli" polgári világban egy asztalnál ülhetett volna (az imádott New York kávéházban) Heltai Jenővel, Szép Ernővel, Rejtő Jenővel, no és a Mesterrel, Karinthy Frigyessel.
Ami az írói munkásságát illeti -mint ez a könyvéből is kiderül-, szerintem egyik legjelentősebb költő-humoristánk lett. Nyelvi leleményein, monológjain és jelenetein halálra kacaghatjuk magunkat, aztán műveit visszaidézve, másnap kezdünk el gondolkodni azon, milyen kesernyés kis igazságok is rejlenek a könnyed, kacagtató "csacskaságai mögött".
A zsebórát és óraláncot, valamint konzervatív öltözéket (tehát remek álruhát) viselő Szilágyi a legszomorúbb vidámító, akit valaha is ismertem.
Ettől olyan izgalmasak az önvallomásai, melyekben ott leljük a kivételes képességű humoristát a kesernyés mosolyú, hétköznapi filozófus társaságában.
Könyvében többször is elcsodálkozik azon, hogy az évek során mennyi marhaság jutott eszébe. Marhaság?! Az igazi humoristának, kérem, ez a dolga. Ezt igazolja Kosztolányi Dezső is, aki így emlékezett Karinthy Frigyesre: "Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni!" (Kállai István)