Szinaj és Jabne jellemzők

A zsidóság valójában az idő győztese. A nép az időben korlátozott ember létezésén túli öröklét állapotát idézi fel: nem úgy, hogy azzá lesz, de úgy, hogy arra emlékeztet. A múlt kortársaiként az "egykor volt" jelenné lesz, s a jelen a múltban leli meg örökös előképét. Egyidejűek vagyunk, a múlt túlélői: örökösei egy általunk meg nem tapasztalt, ámde napról napra megélt múltnak.
Az élet továbbítása ugyanolyan kötelesség, amilyen megmásíthatatlan parancsolat az apa fiának szóló elbeszélése vagy a mester tanítványának átadott gondolata, útmutatója. Az olvasni és írni tanuló gyermek nem pusztán a betűvetést sajátítja el, hanem egy történelmileg "különös" adomány birtokába is jut: a múlt mélységesen mély kútjának zavaros vize egyszeriben áttetszővé válik számára. S önmaga arcát nem a víz felületén látja kirajzolódni, hanem a visszanéző tekintetek "nagy gyülekezetében". A múltból előtűnő-felbukkanó arcok a mindenkori jelenben otthont és biztonságot nyújtó társaink.