Szükséges veszteségeink

Minden úgy kezdődik, hogy kibújva a világba, elveszítjük az anyaméh biztonságot nyújtó melegét. Aztán azt hisszük, a legszeretettebb lény, az anyánk, csakis és kizárólag a miénk. A csalódás gyors és letaglózó, amit újabb csapások követnek: szüleink szeretetéből részt követelnek mások is. Majd felcseperedvén, megint csak fájdalmak felhőzik lelkünket. Romba dőlnek az illúziók, ismét veszteségek sorjáznak elő, immár szeretteink elvesztése, hogy aztán rádöbbenjünk: lassan már nekünk integet a halál. És nem vesszük észre, hogy miközben álmok és emberek tűnnek tova, beteljesedik egy élet, a mi életünk, amely csak könnyek és veszteségek árán válhat felvértezetté a megpróbáltatásokkal szemben.