Tábori bűnös Budapestje

Tábori Kornél a 20. század első két évtizedének legendás bűnügyi riportere volt, aki már működése kezdeteitől - elsősorban szociális érzékenységétől vezettetve - hevesen reagált a társadalmi nyomorúság jelenségeire. Értesüléseit, üzeneteit az 1900-as évek elejétől újabb és újabb könyvekbe foglalva próbálta meggyőzni a közvéleményt és a véleményformálókat, hogy nem a város a bűnös, hanem a rendszer, amely újratermeli a bűnözés kényszerét. Az 1920-as évektől figyelme az ország és főleg Budapest idegenforgalmának előmozdítása, részben szervezése felé fordult: az idegenforgalmi szövetség szövetség munkásaként dolgozott imázsunk építésén.
A hivatalosság a harmincas évekre szaktekintélyként kezelte, de a közönség körében is népszerű volt: hatalmas érdeklődés kísérte az Uránia Tudományos Színházban vetített képes előadásait (amelyekkel a vidéket és a külföldet is járta) rádióelőadásait, tematikus előadóestjeit.
1944 áprilisában gyűjtőtárba került, 1944 kora nyarán Auschwitzba hurcolták, ahonnan már nem tért vissza szeretett hazájába és városába: az életbe. A halála óta eltelt hetven esztendő nem volt elég, hogy életútját az utókor igényesen feldolgozza, elemezze, bemutassa. Erre vállalkozott a Budapest Könyvek sorozat hetedik kötete. Tábori munkásságának kritikai ismertetését bő szövegválogatás egészíti ki, főleg hírlapi írásaiból.