Ebben a kisregényben nincs pont, amely egy szabályos, egyszer amp;amp;amp;ucirc; vagy összetett mondatot lezárna. Itt csak vessz amp;amp;amp;otilde;kkel találkozik az olvasó, no meg egy-két kérd amp;amp;amp;otilde;- vagy felkiáltójellel, de utána kisbet amp;amp;amp;ucirc;vel folytatódik a szöveg, bekezdések nélkül a végtelennek tetsz amp;amp;amp;otilde; monológ egy mostani kisasszonyhoz és a fiatalkori múltból a szüntelen jelenbe átplántált gyönyör amp;amp;amp;ucirc; leányzókhoz, akik amp;amp;amp;#8222;ott heverésztek a pokrócukon fürd amp;amp;amp;otilde;ruhásan, mint valami napimádó testület tagjai, hatan voltak, és a hátukon feküdtek, karjukkal a feltupírozott fejecskéjük alatt, és direkt a felh amp;amp;amp;otilde;kbe néztek, hogy testecskéjüket a férfiszemek szabad prédájára adják amp;amp;amp;#8230; amp;amp;amp;#8221;