" TE CSAK MOST ALUDJÁL, LILIOM..." - FEDÁK SÁRI EMLÉKIRATAI - jellemzők

A huszadik század első felében élt színészóriások egyike volt Fedák Sári, akinek neve, alakja mára fogalommá lett a magyar színháztörténetben, mind színművésznőként, mind énekes-primadonnaként. Pályafutását a századfordulón kezdte a Magyar Színházban, de fellépett a Népszínházban, a Vígszínházban, a Király Színházban, sőt, számos alkalommal külföldön is, ünnepelt vendégművészként. Életéről először 1929-ben vallott írásban - ekkor került kiadásra Útközben című műve (Budapest, Szöllősi, 1929); a jelen kötet (amely gyakorlatilag az említett mű folytatásának tekinthető) több mint negyed évszázadra rá, 1950-ben keletkezett. Az akkor hetven éves művésznő a két háború közötti, valamint az azt követő, eseményekben jó és rossz értelemben is gazdag évekről vall a maga szuggesztív, lenyűgözően őszinte, elegáns, csipkelődő humorú, fanyarsága leple alatt fantasztikusan érzékeny stílusában. Külön érdekessége a könyvnek, hogy sikerei mellett ír élete legnyomasztóbb időszakáról, a börtönben töltött ké