Te jó ég! jellemzők

"Ez képtelenség, én nem lehetek özvegy! Hisz az özvegyek szarukeretes szemüveget és molyirtó szagú kardigánt hordanak, ráncos a bőrük, Inci néni vagy Manci néni névre hallgatnak, és hetente egyszer összejönnek szintén özvegy barátnőikkel kártyázni. Én pedig még csak harminchat éves vagyok!" - mondja Sophie, akinek a férje rákban halt meg.
A gyász első hónapjaiban Sophie képtelen reggel kikelni az ágyból, nekitolat a garázsajtónak, kilószám eszi a csokis kekszet, és hagyja eluralkodni magán a depressziót. A hiány pótolhatatlan, és semmi sem lehet már ugyanaz, mint volt. De az élet megy tovább. Ahhoz, hogy Sophie visszataláljon régi önmagához, gyökeresen változtatnia kell az életén...
A finom öniróniával és fergeteges humorral átszőtt regény mélyen emberi oldalról, sallangmentesen járja körül a halál, a veszteség és a talpraállás témáját.