Látogatásod során cookie-kat használunk, amelyek segítenek számunkra testreszabott tartalmat és hirdetéseket megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információ itt »
A kötet a gazdag hagyományokkal rendelkező hazai Szibéria-kutatást kívánja a posztkolonialista antropológia kritikai olvasatával gyarapítani. A szerző három évig élt Északkelet-Szibériában, terepmunkáját egy közép-jakutiai szaha (jakut), illetve egy kelet-jakutiai, evenkik lakta faluban végezte. A posztszovjet antropológia módszerei mentén a könyv a két falu társadalmát elsődlegesen abból a szempontból vizsgálja, hogy azok milyen pozíciót foglalnak el az oroszországi hatalmi viszonyok hálójában. Ezek a peremhelyzetű közösségek az orosz (és szovjet) állam jelenlétének elmúlt négy évszázada alatt nemcsak az állami újraelosztó rendszerek működésére szorultak rá, hanem olyan helyi vezetőkre is, akik személyes kapcsolataik révén különféle előnyöket tudtak és tudnak kijárni közösségük számára az állami bürokrácia különböző szintjein. A kollektivizálás, az államosítás, a falvasítás, majd a posztszovjet privatizáció folyamata arról tanúskodik, hogy az istállózó szarvasmarhatartásra épülő gazdálkodás, illetve a helyi állami intézmények működése nagymértékben múlik a helyi vezetők személyes képességein és kapcsolathálóján.
Épp nincs olyan üzlet, vagy webáruház a globalplazán, ahol ez a termék kapható. Lent mutatjuk a nagyon hasonló termékeket, nézd meg:
A kötet a gazdag hagyományokkal rendelkező hazai Szibéria-kutatást kívánja a posztkolonialista antropológia kritikai olvasatával gyarapítani. A szerző három évig élt Északkelet-Szibériában, terepmunkáját egy közép-jakutiai szaha (jakut), illetve egy kelet-jakutiai, evenkik lakta faluban végezte. A posztszovjet antropológia módszerei mentén a könyv a két falu társadalmát elsődlegesen abból a szempontból vizsgálja, hogy azok milyen pozíciót foglalnak el az oroszországi hatalmi viszonyok hálójában. Ezek a peremhelyzetű közösségek az orosz (és szovjet) állam jelenlétének elmúlt négy évszázada alatt nemcsak az állami újraelosztó rendszerek működésére szorultak rá, hanem olyan helyi vezetőkre is, akik személyes kapcsolataik révén különféle előnyöket tudtak és tudnak kijárni közösségük számára az állami bürokrácia különböző szintjein. A kollektivizálás, az államosítás, a falvasítás, majd a posztszovjet privatizáció folyamata arról tanúskodik, hogy az istállózó szarvasmarhatartásra épülő gazdálkodás, illetve a helyi állami intézmények működése nagymértékben múlik a helyi vezetők személyes képességein és kapcsolathálóján.