Télemakhosz bolyongásai ár és hasonló termékek
Télemakhosz bolyongásai jellemzők
Ma az a bölcs, aki hallgat Németh Lászlóról, nem az, aki beszél. Bálint Ágnes mégis arra vállalkozik, hogy új diskurzust indít a huszadik század e megkerülhetetlen személyiségéről. Pszichobiográfiát ír, ami egyesíti a történelem, az irodalomtörténet és a modern pszichológia eszköztárát abból a célból, hogy hiteles rekonstrukciót készítsen hőséről. Úgy véli, hogy az ily módon animált, újra lélekkel felruházott alak "képessé válik arra, hogy magáért beszéljen."
A könyv a családi örökség részletes lélektani elemzéséből kiindulva mutatja be a gyermek Németh László fejlődését, majd a Télemakhosz-sorsú ifjú hosszas bolyongását a serdülőkor útvesztőjében, végül a fiatal író első szárnypróbálgatásait. Részletesen elemzi Németh László gyermekkori fantáziajátékát, a családi tudattalanban rejtőző "fantom" révén átélt ifjúkori neurotikus problémáit, és a Babitscsal vívott szimbolikus ödipális küzdelmeket. A mű a harmincas évek elején saját művészi útjára lépő Németh László bemutatásával zárul.
A pszichohistorikus elkötelezettségű szerző vallja, hogy "művész és műve elválaszthatatlanul feltételezik egymást." A kreativitás genezisét kutatja az életút során, s a művek lélektani értelmezése révén mutat rá az élet és az alkotás egymást kölcsönösen meghatározó voltára. Úgy véli, azáltal, hogy "új perspektívába állítja az írót és alkotásait, egyúttal új válaszok keresésére ösztönzi az irodalomtörténeti kutatást" is. A könyv egyszerre szól az irodalomtudomány és a pszichológia szakmai közönségéhez, és olvasmányos stílusa, világos gondolatvezetése révén a szélesebb, érdeklődő nagyközönséghez.
A könyv a családi örökség részletes lélektani elemzéséből kiindulva mutatja be a gyermek Németh László fejlődését, majd a Télemakhosz-sorsú ifjú hosszas bolyongását a serdülőkor útvesztőjében, végül a fiatal író első szárnypróbálgatásait. Részletesen elemzi Németh László gyermekkori fantáziajátékát, a családi tudattalanban rejtőző "fantom" révén átélt ifjúkori neurotikus problémáit, és a Babitscsal vívott szimbolikus ödipális küzdelmeket. A mű a harmincas évek elején saját művészi útjára lépő Németh László bemutatásával zárul.
A pszichohistorikus elkötelezettségű szerző vallja, hogy "művész és műve elválaszthatatlanul feltételezik egymást." A kreativitás genezisét kutatja az életút során, s a művek lélektani értelmezése révén mutat rá az élet és az alkotás egymást kölcsönösen meghatározó voltára. Úgy véli, azáltal, hogy "új perspektívába állítja az írót és alkotásait, egyúttal új válaszok keresésére ösztönzi az irodalomtörténeti kutatást" is. A könyv egyszerre szól az irodalomtudomány és a pszichológia szakmai közönségéhez, és olvasmányos stílusa, világos gondolatvezetése révén a szélesebb, érdeklődő nagyközönséghez.
