Tetőn - Jegyzetek egy városról

"Utcán milliók, légi utasként tízezrek tekintenek arra a városra nap mint nap, amelynek szülötte és lakója vagyok. Szülővárosomnak őszinte, levetkőzött képét a tetők magasságában leltem meg. Ezt a különleges elemeltséget, a városi emberek életterének kevésbé ismert arculatát és fentről tekintett léptékét csak a tetőket járó kéményseprők, tűzoltók és antennaszerelők élhetik át. Ők azonban a kötelességüket teszik, és csak néha pillantanak le vagy távol a tetők vonalától. A felső emeletek felett van az a közeg, ahol részesei maradunk a nyüzsgésnek, ugyanakkor mindez már távlatban tárul elénk.
Mikor magával ragadott a kicsit légies miliő, észre sem vettem, én is kötelességem végzem, mint fotográfus. Próbálom átadni azt a látványt és meztelen valóságot, melyet a néha díszletként felvonuló utcaképek nem adnak vissza. A tetők magasságában minden forma letisztul, mégis kusza marad, kevés a vakolat, és nincs fényűzés. A városlakók kacatjai, pihenősarkai azonban bepillantást engednek létünk intim részleteibe.(...)" (a Szerző)