TEXTOLÁTRIA

„A nyelv miénk és így enyém is” – vallja Kele Fodor Ákos Kazinczyval. S ha már az övé is, lubickol benne egy kötetnyit („életre kelt / a nyelvi jelen”). Szókincse szokatlanul gazdag, stílusa teremtő és játékos, a nyelv horizontális és vertikális rétegeiben egyaránt otthonosan mozog – minden eshetőséget észrevesz, kiaknáz, mindennel számol.Igazi első könyv ez. Seregszemle. Kele Fodor két lábbal áll a hagyományban: kipróbálja kicsit a Szindbád-álarcot, képversekkel bíbelődik, formakészségéről számot adva száz hexameteren át mesél ponyvatörténetet. Távoli korokat, hangulatokat rántanak össze az áthallások, míg a szerző eljut a „szövegtacskóig”, hogy a kifejezés lehetőségeit, határait is végiggondolva építeni kezdje magánmitológiáját, melynek kiindulópontja a gyerekkor, hétköznapi istenpárja a rákos anya és az alkoholista apa, története pedig a leépülésben való felnövés, életérzése az árvaság („Mindenhol jó, de / a legrosszabb otthon / az az otthon, / amely s ahogyan sohasem létezett, / ha