A mű a legismertebb és legszelídebb példa, melyben egy házaséletre szelídített külvárosi hivatalnok kritikai portréját ábrázolják. Ez a szatirikus zsánerkép - a mind komplexebbé váló városi társadalomban a férfiúi identitás természetével kapcsolatos aggodalomról árulkodik. Az iróniát az teszi teljessé, hogy a szatíra végére, a "háziasított" külvárosi férfi a "modernitás" megtestesítőjeként jelenik meg.