Író-művészete magaslatára Fitzgerald 29 éves korában érkezett "A nagy Gatsby"-vel, 1925-ben. Korábban közepes regényírókért rajongott, a formára nem túlságosan ügyelt, s az élet egészét válogatás nélkül összehordott epizódok laza láncolatával igyekezett érzékeltetni. "A nagy Gatsby" megírásakor már a forma mestereit csodálja, Turgenyev, Flaubert és Henry James tehetséges tanítványa. A hibátlan felépítésű regénybe egy félmondat sem került véletlenül: fegyelmezetten és biztos kézzel válogatta ki a lényeges jegyeket. Ezzel a regényírói tudatossággal s a szimbólumok, a képalkotás, a mondatok zenéje segítségével sikerült a "A nagy Gatsby-t nemcsak korrajzzá, hanem korán túlmutató üzenetté tennie: az emberéletet csak emberhez méltó álmokért szabad feláldozni, - a hamis értékekért folyó hiábavaló küzdelem megaláz és a pusztulás értelmetlen. (www.literatura.hu nyomán)