TILTSUK BE A TAPSOT! - VÁLOGATOTT IRÁSOK - jellemzők
Glenn Gould, a XX. század második felének egyik legeredetibb és legnagyobb hatású előadóművésze, akinek különös életpályáját a magyar olvasó Otto Friedrich könyvéből ismerhette meg nemrégiben, nemcsak abban volt rendhagyó, hogy harmincegy éves korában örökre szakított a koncertpódiummal, hanem abban is, hogy sosem elégítette ki csak a zongorázás. Mindig, de a hangversenyélettől visszavonulva különösen nagy becsvággyal készített rádiós, majd televíziós dokumentumjátékokat, mindenekelőtt pedig írt: esszét, előadást, lemezborítót, könyvkritikát, irodalmi igénnyel, a maga sajátos, olykor cikornyásan humoros és nem éppen tapintatos stílusában. Gondolatait nemegyszer interjú formájában fejtette ki. Ezekben a beszélgetésekben többnyire ő volt mind a két fél, mint Karinthy, mikor álmában két macska volt, és játszott egymással. Gouldnál sokszor nehéz eldönteni, hogy mennyi a játék, és mennyi a halálos komolyság. Talán úgy érezte, hogy mondandója annyira keserű pirula, annyira szokatlan, annyira
