Torockói gyász

„Kisgyermekkoromban magam is láttam a havasok közé ékelt erdélyi városokban a fehér falú házak ablak köré meszelt különös jelet, a vörös karikát, amit a néphagyomány torockói gyásznak nevezett. Bányás-atyafiság előszavából hallottam először emlegetni azt a munkás-néphagyományt, mely egy kicsiny népközösség régi, történelmi jogának emlékét őrizte. Írott emlékekben mintegy tíz évvel ezelőtt találkoztam először az Aranyos menti székelyek forradalmi perének leírásával, okmányaival. Azóta egyre sarkallt a gondolat, hogy méltó emléket kell állítanom történelmünk irodalmilag mindmáig nem méltatott hőseinek: Székely Borbála bányász-parasztleánynak, két vőlegényének, Kriza Katalin tizenhét éves papleánynak, aki a maga életét is feláldozva templomot gyújtott fel vészjelző tűzként, csak hogy egy eltiport emberi közösség igazságát világgá kiálthassa.”