Törött, de hiánytalan jellemzők

A kötet címében az "elveszett" hagyományra, az Aranykor utáni honvágyra utal. Többnyire tömör, epigrammatikus reflexiók a hétköznapokra, amelyekben a költő fölfigyel a legapróbb csodákra is, a természet varázslatára. Mint egy garabonciás, mindig úton van, akkor is, ha épp egy kerti székről szemléli a világot, a Dunakanyar szépségeit, a "kisemberek" történeteit, bort tölt, meditál, saját lelkét fürkészi, vagy emlékei közt kutakodik.