Történetek, módszerek

Sokan, sokféle nézőpontból igyekeznek megválaszolni a kérdést, hogy mitől jó az iskola. Öltönyben és nyakkendőben, állami hivatalokban keressük a választ, hogy mitől jó a költségvetésnek, a gazdaságnak, a társadalomnak. Azután otthon lazul a nyakkendő, mesélni kezd a gyerek, és hirtelen eszünkben jut az iskola valósága: az életpillanatok, kicsik és nagyok együttélésének egy életen át kitörölhetetlen mozzanatai. Ezekben a pillanatokban, akár az előtérben áll, akár a háttérben húzódik meg, nem lehet nem észrevennünk a pedagógus személyét. Látványosan vagy láthatatlanul, tudatosan vagy ösztönösen, ő adja a kulisszákat, ő hozza létre az iskolai nevelődés közegét, meghatározó módón jelen van a folyamatban.
Mit jelent: jelen lenni? Legelsősorban, mielőtt bármit is tennénk, a megfigyelés képességét. Észrevenni a lehetőségeket, a szükségleteket, az anomáliákat. És természetesen a cselekvés képességét. Vagyis tudni kell, mit kell tenni, és tudni kell, hogyan.