Tóth Árpád versei

Tóth Árpádot magától értetődően szokás azok közé sorolni, akik a magyar líra szemlélet-, hang-, és formaváltásának forradalmát a század elején véghezvitték. Kevesen tudják, hogy nem szerepelt a Holnap antológiában, nem publikált a Nyugat előfutárainak tekintett folyóiratokban, de még magában a Nyugatban is csak az első évfolyam vége felé bukkant fel - akkor viszont rögtön teljes költői vértezetben. Verseiről életében is, halála után is mindig ugyanazt mondják értékelői: szelíd, finom, érzékeny, halk, borongós. Ezek a jelzők bár közhelyszerűek, igazak, ám azt nem érzékeltetik, hogy Tóth Árpád a maga csendes, szinte észrevétlen modorában a század első évtizedeinek tárgyi világát, megváltozott valóságát emelte be a poézisba, ahogy verseiben lírai tényezőként bukkan fel a telefon, a villamos, a rádió, a trafikoslány vagy a lakbér.