Ünnepi tanulmányok Sárközy Tamás 70. születésnapjára

"(...) Az ünnepelteket tisztelni is szokás, mi több: illik előttük "tisztelettel adózni"; s ennek megfelelően némelyik köszöntő adott idő multával s egy mondat hozzátoldásával tetszőleges szakfolyóirat kegyeletes nekrológjaként végi. Sárközy Tamást lehet szeretni, csodálni, elismerni stb., ám a szó e kontextusban szokványos módján - vagyis porlepte, pontos korszaki és műfaji besorolást lehetővé tevő címkével ellátott múzeumi darab gyanánt - tisztelni aligha. Elképzelhető persze, hogy némelyek mit sem szeretnének jobban, mint hogy Sárközy Tamást "tisztelni" lehessen, hiszen a "jogmúzeum" hajdan - élő emberként és friss szellemként - ható és alkotó bentlakói nem megosztó személyiségek, kijelentéseik, munkáik (szánt szándékkal nem használom a "mű" kifejezést, alig hiszem ugyanis, hogy az ünnepelt maga bármelyik szellemi produktumát műként emlegetné) nem ingerelnek vitára, s a szakmai közbeszédet sem vitalizálják: mennyivel egyszerűbb is valakit tisztelni, mint vállalni vele az együttgondolkodást! (...)" (részlet a szerkesztői előszóból)