UTCAKÖLYKÖK - REGÉNY -

Pasolini 1955. április 13-án küldte el a Garzanti kiadónak a Ragazzi di vita teljes kéziratát, regénye még abban az évben megjelent, irodalmi sikert könyvelhetett el, de bizonyos témák miatt, amelyeket írásában felvetett, a cenzúra trágársággal vádolta. Nyers és rendhagyó, nyelvezetét tekintve is, pedig csupán hiteles dokumentumot kíván adni a háború után, Róma utcáin felcseperedő lumpenproletár kamaszok mind kegyetlenebb zülléséről és ezzel talán az általános szociális degradációról. Egy filmrendező szemével jeleneteket fotografál, a nyomor, a mocsok és az erkölcsi romlás képeit, fájó epizódokat, narratív töredékeket fűz össze a kölykök hétköznapjaiból, akik soha nem voltak gyerekek, életterük és iskolájuk az utca. A helyi argó alkalmazása, a beszélt nyelv csonkulásainak és összemosódásainak szinte fonetikus leírása, nyelvi kísérlet arra, hogy hűen ábrázolja az utcakölykök egyszerre emberi és embertelen világát.