Üzemtan II. jellemzők

Az 1989-90-ben bekövetkezett politikai és gazdasági rendszerváltás az egész agrárgazdaságban, ezen belül a mezőgazdasági üzemtan területén is nagy kihívást jelentett. A változások lehetővé tették a piacgazdaság kibontakozását és ezzel együtt a fejlett országokban alkalmazott gazdaságszervezési elvek és módszerek teljes körű átvételét.
Új alapokon, új üzemi struktúra kialakulásával és az agrárágazat teljes átszervezésével kellett a mezőgazdaságot új fejlődési pályára állítani. A mezőgazdasági üzemtannak ezért az új üzemi formákkal, a méretezés problémáival, a gazdaságok (egyéni, szövetkezeti, társasági formák) létrehozásának szervezésével kell foglalkoznia. Újra felvetődött a kooperációk, az integrációk kialakításának szükségessége. Meg kell birkózni a finanszírozás nehézségeivel, és sok esetben a felszámolás, a csődeljárás, az üzem feladásának kérdésivel is.
A gazdaságok tulajdonosainak és menedzsereinek ebben a helyzetben már maguknak kell dönteniük a fő célkitűzésekről, a versenytársakkal és a partnerekkel szemben folytatandó magatartásról. A döntések magukban foglalják a technológiai, a termelésszervezési az értékesítési, a pénzügyi döntésektől kezdve mindazokat a területeket, amelyek a sikeres üzemek működtetéséhez nélkülözhetetlenek.
Mindezek a feladatok kikényszerítették a mezőgazdasági üzemtan gyors fejlődését, változását. A könyv e fejlődés legújabb állomásának tekinthető.