A múltfelejtésnek, a klasszikus kultúrörökségtől való elfordulásnak, az egyetlen idődimenzióban a jelenben élésnek, a percember-sikeremberek divatjának válságos korában, Madarász Imre hagyományőrzőként és értékvédőként idézi fel Európa talán legklasszikusabb nemzeti irodalmának korszakait a középkortól a jelenkorig, az "időn átnövő" alkotóival és alkotásaival. A kötet alcímében szereplő változatosság a választott témákra és módszerekre is jellemző. A tanulmányok főszereplői között ott van az isteni Dante és a "sátáni" Machiavelli, az ókor "újjászületését", reneszánszát szorgalmazó humanisták Parnasszusa és a hagyományromboló futuristák vezére, a "zsarnokölő" Alfieri és a zsarnokság börtöneinek krónikása, Pellico, tárgyaik olyan izgalmas problémák, mint a túlvilági és a földi halhatatlanság, katonakirály és költőfejedelem viszonya, politikai hatalom és írástudói felelősség kapcsolatai, a bűn általi halhatatlanulás kísértése és az emberiesség megőrzése az embertelenségben a könyvek által. A neves irodalomtörténész-italianista a műveire jellemző tudományos megalapozottsággal és lendületes-olvasmányos stílusban hol egy évszázadot, hol egy életművet, egyszer egy remekművet, másszor egy műrészletet vizsgál "uralkodó eszméjük", "vezérmotívumuk" fényében, elemet eposzéneket, levelet, regényeket, emlékiratokat, epigrammát és sajtóvitát, összehasonlít, rokonít, szembeállít, párbeszédre és vitára késztet írókat és írásokat, válaszokat keresve az örök-alapvető dantei kérdésre: "Hogy örökíti meg magát az ember"?