VÉGTELEN JEL

Szigeti Lajos versein meditálva (merthogy latinos ideáival maga is erre ösztönöz), önkéntelenül is valami bölcselem ötlik eszünkbe az általa olykor édeninek is gondolt-nevezett hajdanságból. „Minden művészet a természet másolása.” Így is fordítják Seneca nagyhatású aforizmáját, ám költőbarátunk, akinek éppen évtizedes (A fény hullámverése című) kötete éppenséggel Aquincum csodáinak igézetében zárul – mintha szinte fordítva látná mindezt. Ergo: mintha az egész földi natura, sőt, maga a világegyetem is csak afféle atelier, vagy hangversenyterem, esetleg laboratórium volna a művészet megvalósításához, azaz pontosabban: a Mű létrejöttéhez, légyen az utóbbi a festmény, a szobor, a szimfónia, de, főként: a vers. (Veress Miklós)