Vér a véremből

Elég egy váratlan hajnali telefonhívás és egy rég nem hallott a hang a vonal másik végén, hogy Myron Bolitar, a keményöklű játékosügynök ismét egy első ránézésre megoldhatatlan rejtély kellős közepén találja magát. Nyolc éve, hogy utoljára találkozott a gyönyörű Terese Collinsszal, aki most arra kéri, utazzon Párizsba. Myron sejti, hogy nem csupán egy romantikus randevú várja a szerelem városában, ám amikor a repülőtérre érve rendőrök fogadják, majd hamarosan kiderül, hogy Terese az első számú gyanúsítottja egy gyilkosságnak, úgy érzi, zsákutcába került. Nem ismeri sem a nyelvet, sem a szokásokat, így aligha tud bármit is kinyomozni. De mielőtt alaposabban végiggondolhatná a helyzetet, történik valami, ami új megvilágításba helyezi az ügyet.
Ekkor borítottam rá az asztalt.
Amint leült mellém, azonnal végiggondoltam a lehetőségeket. Már tudtam, miről van szó: emberrablás. Ha beszállok a furgonba, nekem lőttek. Hallották már azt a nagy bölcsességet, hogy az emberrablásoknál mindig az első negyvennyolc óra a legkritikusabb? Amit nem szoktak hozzátenni talán, mert annyira nyilvánvaló , hogy minden másodperccel csökken az esélye annak, hogy valaha is megtalálják az áldozatot.
Itt ugyanez volt a helyzet. Ha beszállok abba a kocsiba, túlélési esélyeim a minimumra csökkennek. Ha felállok, és elindulok a furgon felé, szintén romlanak a kilátásaim. Ráadásul Sebhelyes Fej nem számít korai ellencsapásra. Azt hiszi, szépen begyakorolt kis monológját hallgatom. Nem jelentek fenyegetést.
Így hát a meglepetés erejére építettem.
Egy pillanatra ő is odanézett, hogy meggyőződjön, valóban ott áll-e a kocsi. Ennyi elég is volt. Az asztal peremét már korábban megmarkoltam. Lábizmaim megfeszültek. Úgy pattantam föl, mintha dobbantóról ugranék.
Az asztallap egyenesen az arcába csapódott.