Vérezni kezd a tenger

Sulyok Vince nyugdíjazott főkönyvtáros, Oslói Egyetemi Könyvtár, költő, író, műfordító. 1932. július 7-én a Győr melletti Ménfőn született, s egri főiskolásként vett részt a forradalomban, amiért 1957 februárjában el kellett hagynia az országot. Öt hónapos jugoszláviai internáltság után Norvégiában talált második hazájára. 1963-ban megszerezte a cand.philol.-címet az oslói egyetemen. Költészetére nagy hatással van az északi táj mellett a spanyol világ, ahol az utolsó két évtizedben évente hónapokat töltött.
Fontosabb művei: Rámdöntött világ (versek, 1958), Céltalan ég alatt (versek, 1961), Karácsonyi csillag (Borisz Paszternak kései versei, Gömöri Györggyel, 1965), Vikingek az Újvilágban (Helge Ingstad régészeti könyve, 1972), Det maa bli lys (Petőfi-versek, 1973), Dikt i utval (Illyés-versek, 1974), Moderne ungarsk lyrikk (1975), Besökeren (Konrád: A látogató c. regénye, 1975), Téli levél (versfordítások 12 norvég költőtől, 1976), Hvisking i mörket (Weöres-versek, 1977), Lukten fra retterstedene (Pilinszky- versek, 1978), A város metafizikája (Rolf Jacobsen versei, 1978), Med rent hjerte (József Attila-versek, 1980), A cápák (Jens Björneboe regénye, 1981), Ogsaa dette er Europas stemme (Csoóri- és Kányádi-versek, 1984), Ungarns historie og kultur (1994), Fényörvény életünk (versek, 1997), Mennesker, grener (Csoóri-versek, 1997), Ellenfényben (Peter R. Holm versei, 1999), Tegnapodban élsz (versek, 2002), Idillország kéklő ege. Huszadik századi dán költők antológiája (2002), Jégcsapidő (Jan Erik Vold versei, 2003), Szegény ország (versek, 2006).
A magyar irodalom skandináviai és a skandináv irodalom magyarországi megismertetése érdekében kifejtett munkásságáért egy sereg elismerésben és kitüntetésben részesült.