VERSEK KASS JÁNOS-TÓL, -RÓL, -NAK (1927-2010)

Halálraítéltek vagyunk. Halálraítélten élünk. Most nem ember-halandóságunkra gondolok, halandó embervoltunkra, a természettörvényektől meghatározott biológiai sorsra, amely minden biológikum jövője, így az ember személyes létezésének egyedi, s egyben közösségi jövő-állapota is, de arra a várható közös halálra, arra az együttes pusztulásra, amely titokzatos és egyszerű emberszemünknek láthatatlanul úgy függ fölöttünk, mint zuhanásra váró pók...De mi Kass János ihletének szíve? Mi az a létbelső, mert testbelső, mozgató gyémántanyag-tudás, amit az ihlet szívének mondok? A hármasan összefonódó vágyakarat: az egyensúly, harmónia, tisztaság! Ez a három-egy Kas János művészetének legbelső gyémánttű-mozgatója. Ez a hármasság dereng át minden képleten, tömbön és megművelt anyagon...A hazug és erőszakos halál ellen van-e más védőköpenyünk, mint a tisztaság? Léttisztaság. Embertisztaság? Amelybe beöltöztetjük hitünket, mint gyermekünket tűzből-kimentő azbeszt-ruhába? Van-e más tisztaság, mint a h