VISSZAGALOPP

A kötet számozott darabjaiban az emlékezés munkál, amely megpróbálja megfogalmazni, elbeszélni lírai hősét, a mostani nézőpontból igen reflektáltan és ironikusan, mégis a közönyös leírás mellett megőrizve az elégikus hangnemet, mely az egész könyvön végigfutó elmúlás-gondolathoz társul. A visszanéző attitűd feleleveníti a gyermekkort, vájkáló lírai sirámként, a költői pálya indulását, mikor még vakon bejárja létének ismeretlen dimenzióját, ahol utószor a lelki táj még egybe látható, majd a férfikort, megérkezve az elbeszélés idejébe, amikor: mégse mondhatom hogy nincs remény kik az üres / űrben hozzám kucorogtak lábaikhoz nem rakhatom jajom fáradtan / elmosolygok inkább s hagyom hogy elillanjon szemeimből a szánalom.A (vissza)galopp című kötet versei folytatják az előző formai elveit, számozott darabjaiban az emlékezés munkál, amely megpróbálja megfogalmazni, újrafogalmazni lírai hősét, az alkotót, a mostani nézőpontból igencsak reflektáltan és ironikusan, mégis a közönyös leírás mell