Oroszország tíz, tizenöt, húsz év múlva? Az olajra nincs már szüksége a világnak mindenhol a titokzatos új anyagot, a flogisztont használják , s a belső feszültségek egyszer csak véres háborúban robbannak ki. Igaz, az első nagy ütközetek után már csak tessék-lássék folynak a harcok, s a két fél a varégok és a kazárok nem is nagyon tudják, hogy mi a céljuk. Mármint azon kívül, hogy ők akarják uralni ezt a földet, melyet valamikor régen meghódítottak. S közben Oroszország törzsökös lakosai békésen várják, hogy a két ősellenség elpusztítsa egymást. Ez az ő földjük: itt nekik terem az almafácska, nekik süti a pirogot a kemence. Dmitrij Bikov regényében mely Oroszország történelmének egészen különös verziójára, egy őrült, s a maga módján mégis logikus hipotézisre épül különböző népek lelke mélyén szunnyadó óriási energiák feszülnek egymásnak, s közben folynak a hadműveletek, és tragikus szerelmek szövődnek szemben álló törzsek fiai és leányai között.Dmitrij Bikov 1967-ben szü