Jászai Mari írásai

„Szeretem olvasni, ami elmúlt, ami megtörtént, ami bevégzett. Ez megnyugtat és csak szórakoztat, nem izgat, mint a most történő. Szeretem olvasni az útleírásokat és élettörténeteket, és mióta öntudat­ra ébredtem, mindig vágytam a magam életrajzát olvasni, mint készet, mint egészet. Sokszor elkezdtem a megírását. Nagy köteteket írtam tele. Tíz ilyen füzet megtelnék vele; annyit, vagy még többet is írtam magamról, életemről, pályámról, és pályatársaimról, pajtásaimról, von­zalmaimról és sokat gyűlölségeimről – erről nagyon sokat és mindezt csupa szuperlatívuszokban. Időnként, minden két-három esztendőben elolvastam, de egypár jegyzetet kivéve belőlük el is égettem, oly gyer­mekesen indulatosak voltak. Vonzalmaim és ellenszenveim, tetszésem, hálám vagy fölháborodásom, olyan keresetlen és erőszakos lármának tetszett, amikor egyfolytában olvastam el azt, amit időnként leírtam, hogy az ízlésem tiltakozott ellene.”